„A holtak az alvilágba jutnak. Akiknek életművemet köszönhetem, akiket szerettem, akik szerettek, mind ott vannak már. Ha bízik bennem, kövessen az olvasó. Nem félelmes látogatás lesz ez az út, inkább olyan, mint egy nyomozás, míg kiderül, kinek árnya miképp épült bele egy író életművébe. Nincs itt félnivaló, se szomorúság. Az igazság, egy élet vagy életmű háttérzenéje sohasem szomorú."
Szabó Magda az Ókút, a Für Elise és Az ajtó című művei által megrajzolt életrajzi terét mutatjuk be, hiszen mindig a saját történetét meséli, melynek szereplői életének szereplői:
„az életem boltívét tartó négy emberpilléren, a szüleimen, a férjemen, és nevelt testvéremen, Agancsoson kívül lett volna még valaki [Emerenc], aki olyan feltétel és fenntartás nélkül tudott volna szeretni,mint ő.”