Cigarettára gyújtott, megmasszírozta égő szemgolyóit, s csak ekkor döbbent rá, milyen oktalan módon cselekszik; hogyan veszthette el ennyire önuralmát, végül is miért kereste a paplanok, matracok között?
Borbélykézen (elbeszélés)
Bűnözni és bűnhődni… A minket körülvevő világ állandó problematikája, hogy eldöntsük, mi a helyes és mi a helytelen. Irigységből, meggondolatlansádból megölni valakit a pénzéért teljesen egyértelmű bűnnek számít-e? A jó elnyeri jutalmát, a rossz pedig méltó büntetését. Vajon ez, a majd' minden történet visszatérő eleme megállja a helyét az összes helyzetben? Simon, "Béla bátyjátok", a borbély és persze a hátborzongató érzés, amikor velük történő, össze nem függő események, életük sorai közt megbújó üzeneteik egy ponton összeérnek. Jutalom vagy bűnhődés? A válasz a mi kezünkben van…
A mű a Kegyelmi viszonyok kötet része.
A mű trailere:
Továbbgondoltuk a művet...
Alternatív befejezés:
A következő kósza pillanatban a borbély keze, mint kés a vajon csúszott végig Simon arcán, a Dzsonzon élét meg-meg villantva suhant végig, a Borbély egyre erősebben, kényszerből húzta végig a pengét Simon arcán, aki még belül vívódott saját sorsa felett, hogy vajon az élet vagy halál lesz a büntetése, amiért gyertyaként oltotta el "Béla bátyátok" életét, egyre nyughatatlanabbul ficánkolt a termetes tenyerek alatt, egyre türelmetlenebbül, egyre nagyobb kényszerességgel, akár a halálsoron várakozó az ítélet előtt. A Borbély csak szótlanul dolgozott kezét meg-meg feszítvén, egyre nagyobb hevülettel. Egy el nem tévedt pillanat, és a hatalmas tenyerekhez tartozó szemek elsötétülnek, és Simon fájdalmas hörgésben lesz nem létezővé. A padlóra lehulló szőrszálak mellett sűrűn folyó vér csöppen jelentve az égi megtorlást Simonon. Borbély hidegvérrel nézi, ahogy a szétvagdosott nyakból vérszökőkút szökik, mire konstatálásképpen vérrel borított Dzsonzonát egy könnyed mozdulattal megtörölte. Fojtogató szagként borította be a teret a közömbösség, a borbély hóna alá csapva Simon élettelen testét slattyogott az elkülönített személyzeti helyiségbe. Ezer penge között egy régi katódsugárcsöves tévére égett kimerevedett képen Simon érzéstelen arca. Alatta egy felirat - körözés alatt -. Újra trombitaszó kergette el az elmúlás csöndjét. Simon holtteste, vérrel borított borbélyszalon, megtört csönd a mementója annak, sosincs bocsánat. ("És a fizetséggel mi lesz?!")-mormogta a borbély, azzal az eltévesztetlen határozott mozdulattal nyúlt Simon tárcája után. Nem volt benne semmi, csak hanyatlott identitásról tanúbizonyságot tevő igazolványok és egy nyolcadába hajtott papírlap. Borbély dühösen hajította el, a vérben úszó padlóra, majd ásót fogva Simont gallérjánál húzza ki a tett helyéről. "Aszongya, eretnek. Én! Csak valakinek ki kell mondani az igazat. Hogy az ördög az úr. Jobb, ha tudják.” -mormogta magában a borbély csapva maga után be az ajtót. A sápadt neonfényben megcsillan az eldobott, már véresre ázott papír alig olvasható fejléce: "Eltartási szerződés".
(Szabó Péter Bence)
Eljátszottunk azzal, milyen is lehetne a mű egyik kulcsjelenetének modern változata. Vigyázat! Csak ép idegzetűeknek! :)
Megírtuk a Borbélyézen című mű forgatókönyvét:
Gyorsan kiöntötte a konyhai vízcsap lefolyójába, kiszellőztetni azonban nem mert, nehogy feltűnjön valakinek a nyíló-csukódó ablak odalent, noha a bűz, amit mindeddig észre sem vett, egyre jobban zavarta már (...)
