- Képzelj el egy húsevő növényt. Megvan?
- Megvan.
- Most legyen szerelmes.
- Kész!
- Kibe szerelmes?
- Egy katicába.
- Ó jaj, de Eszti, gondolj bele: egy katica nem mehet hozzá közel, mert meg fogja enni! Hiszen húsevő!
- Semmi baj, akkor rajzolok neki egy űrhajót, az megvédi, így közel mehet, megcsókolhatja és boldogak lesznek.
De végül is hogyan válhatnánk jobban eggyé, kedves, mint ha felfaljuk egymást és én benned, te bennem?
Néha alig lelem magam, úgy egybenőttem
veled a hasító, kérgesítő időben.
Árnyékát lombhajad szelíden rámveti,
s ágas-eres kezem visszafelel neki.
Idegzetem fölött s nyíló agyam alatt
te vagy a szép sudár, mely földből égbe hat,
gyökerem nem remeg, s virágom friss, mióta
te tartasz, barna törzs, te, nagyszemű diófa.
Virágszimbolika a versben megjelenő virágokhoz:
Húsevő növény: egzotikum, ellenállhatatlanság
Zsálya: bölcsesség, halhatatlanság
Zsurló: béke, jólét
A virágszimbolikáról Ophelia jutott az eszembe. A Tate múzeum oldalán Sir John Everett Millais Opheliát ábrázoló festményéről olvashatunk, a kép születésének részleteiről és a vízen úszó virágok szimbolikájáról:
http://www.tate.org.uk/art/artworks/millais-ophelia-n01506/story-ophelia
Egy lány (kint megy az úton és énekel) Szép fényes délben mentem a réten
Zsálya virított az árokszélen
Az árokszélen szép piros zsálya:
Mintha a szája volna
Kakukfű, zsálya,
vérehulló fecskefű,
hársvirág, menta…
Tűz van, gyönyörű tűz a kertben:
virít a rózsa rendületlen,
lobogó láng leng, lepke lebben.
Kitavaszodik tó és tenger,
bokrot szél szalagoz selyemmel,
vadak vidulnak, mint az ember.
Zsong a rét, zsurló, zsálya tüntet,
a rigók száraz ágra ülnek,
s mindent, ami ó: kifütyülnek.
Üdvözlégy, május, piros ünnep!
Egzotikusan hangzik: húsevő növény.
A körülbelül ezer faj közül négy honos Magyarországon: a harmatfű, a hízóka, a rence és az aldrovanda.
Az aldrovandán kívül, ami egy ritka, veszélyeztetett vízi növény, mindegyik kapható a virágosnál, bármikor beszerezhető.
Így kevésbé hangzik egzotikusnak.
De vajon elmondható volt ez 1944-ben, A szomj születésének évében? Lehetett akkor kapni akármelyik virágárusnál húsevő növényt? Volt akkor virágárus? Volt arra bárkinek pénze? Ha volt, akart-e bárki is plusz egy gondozásra szoruló élőlényt vásárolni?
Én egyik kérdésre sem tudom a választ, tényleg nem tudom.
...Sz. A. szerette Huxleyt, és nem utolsó sorban ennek köszönhetem, hogy Budapest 44-es ostromát tűrhető lelkiállapotban vészeltem át. Az ostrom alatt állandóan Huxley: Nyár a kastélyban című regényét olvastam. Nehéz volna nagyobb ellentétet elképzelni, mint a gépfegyverek és aknák állandó zaja, a hóban fekvő holttestek, a pinceélet – és egy nyári angol kastély nagyon szellemi légköre. Fölösleges is mondanom: amikor Huxleyt olvastam, Sz. A.-ra gondoltam, amikor Sz. A.-ra gondoltam, az irodalomra, a normális életre, a szellemi lét önfenntartására gondoltam. Az irodalom fontosságában való hit: ezt tanultam én elsősorban Sz. A.-tól.
