‘My voice is very frail,’ says László Krasznahorkai at the beginning of our two-hour meeting. ‘You will hear, perhaps, almost nothing.'
Kérdőív Krasznahorkairól és a kortárs irodalomról
Elképzelt interjú Krasznahorkai Lászlóval
- Szeretnénk megkérdezni Öntől, hogy van-e példaképe? Kicsoda ő? S miért?
- Szövegvilága, a mondatai kihívást jelentenek az olvasók számára, hiszen nem mindig könnyen emészthetők, elvárnak valamiféle tudatosabb olvasói jelenlétet. Miért éppen ezek a hosszú mondatok? Érte-e már emiatt valamiféle atrocitás?
- Milyen nyelveken beszél?
- Írt már csak idegen nyelven művet? Ha igen, mennyivel nehezebb/más idegen nyelven írni, illetve az önkifejezés egy idegen nyelven?
- Van-e különbség olvasó-olvasó között? Esetleg van különbség különböző nemzetek befogadása között?
- Ön nagyon sok helyen járt már. A lakóhelyeinek életérzései hogyan csapódtak le a műveiben? Mennyire határozták meg az adott helyen született műveit?
- Nagyon érdekelne bennünket, hogy Ön milyen diák volt? Meséljen valamilyen diákcsínyéről.
- Hogyan látja a mi generációnkat? Mit üzen a mai fiatalságnak? Mit mondana nekünk óvaintésképpen?
- Az irodalom mennyire volt régen, a diákéveiben meghatározó?
- Hogy jött az írás? Kiből lehet író/költő Ön szerint?
- Vajon hiányzik-e valami a kortárs irodalomból?
- Miért oly gyakori a negatív életérzés, a kilátástalanság, a halál motívuma a műveiben?
- Mi ihlette a "Borbélykézen" című mű megírását? (mellyel mi a legtöbbet foglalkoztunk)
"Nem válaszol, nem kérdez"
A cím megtévesztő: Krasznahorkaitól sokan kérdeznek sokat, ő pedig alázattal és nagy körültekintéssel válaszol. A kötet több mint két évtized interjúiból készített gazdag válogatás. Aki ismerős a Krasznahorkai-univerzumban, izgalmas részletkérdésekre, műveken átívelő jelenségekre és problémákra figyelhet fel; aki pedig még csak ennek a misztikus-különleges világnak a bejáratánál tartózkodik, jobb kalauzt nem is kaphatna útitársul. A beszélgetésekben műhelytitkok, keletkezéstörténeti érdekességek ugyanúgy szóba, és Krasznahorkai-mondatba kerülnek, mint a hagyománnyal, a kelettel, a válsággal, a sikerrel kapcsolatos reflexiók. Megismerhetjük az írót és a magánembert is. És Krasznahorkai nemcsak válaszol, hanem kérdez is.
Magától és mindnyájunktól. A beszélgetés végtelen.
(...) s eldönteni sem tudták, mi a döbbenetesebb, az, hogy egyáltalán lő, vagy az, hogy mivel, mert akkorát szólt minden egyes lövés, hogy majd belesüketültek, volt egy nagy robbanás, aztán egyidejűleg ezzel a robbanással egy irdatlan visszhang, és már jött is az újabb robbanás, és újabb visszhang, de úgy, hogy beremegett a föld, és beremegett a levegő (...)