De tényleg, az élet lehető leghétköznapibb valóságára gondoljanak, a zacskójába belekövesedő asztali só, a napi kötések helyén elvékonyodó cipőfűzők, az utcai agressziók s az elszivárgó szerelmi ígéretek lefolyórendszerének világára, ahol még egy csokor estikének is határozottan pénzszaga van. Ide zuhantam tehát vissza, s itt lett volna életbevágóan fontos, hogy valamiképpen rátaláljak az úgynevezett kis dolgok örömére, s felfedezzem az emberi világ működésének szabályozóelvében a nagyszerűség és az örökkévalóság, egyszóval egy tágasabb létezés iránti vágy összetéveszthetetlen nyomait.
Találkozásunk Krasznahorkaival...
TESLA – MARGÓ IRODALMI FESZTIVÁL, 2017. október 19.
Néhányad magunkkal úgy döntöttünk elmegyünk a Margó Irodalmi Fesztiválra, hogy a hosszú mondataival eddig ámulatba ejtő név mögött meglássuk az embert, ki is az, kinek a műveivel, életével foglalkozunk. A Krasznahorkaival történő találkozásunkon rengeteg érdekes dolgot tudtunk meg személyéről. A Gyulán született "Lacika" mindig is szökős volt, Pestet tekintette a végtelenségnek. Sokat mesélt utazásairól, szívesen osztotta meg életének részleteit, melynek javarésze a világjárásáról szólt. A Kyotóban tett látogatása fontos szerepet játszott életében. New Yorkról ez már nem mondható el. Kyotó elhagyása volt számára a legrosszabb. Míg Kyotó a konzervatív életszemléletéről és magasrendű kultúrájáról, addig New York a kevésbé impozáns házairól, hídjairól és utcáiról híres. Czugban töltött egy évet apácák között, ösztöndíj érdekében. Utazásaihoz még annyit fűzött hozzá: „Ahol vagyok, onnan el szeretnék menni – mindig mehetnékem van. El innen.” Krasznahorkai egy életvidám jellem, kitűnő humorérzékkel. Nekünk nagyon szimpatikus volt, fantasztikus beszédkészsége van, élmény volt hallgatni. Egy-egy részletet megosztott velünk a műveiből is, így a felolvasás során közelebb kerülhettünk az író egyedi stílusához. Még több Krasznahorkai-mondatot olvashatunk a legújabb, nemsokára debütáló, „Manhattan-terv”-ben, melyet hamarosan a kezünkbe vehetünk.
(Bereczki Kincső Réka, Szabó Péter Bence, Csekity Laura Lilla, Fedor Ákos Zsolt)
Krasznahorkai László nagyon sokszor használ bonyolult, hosszú mondatokat, így megpróbálkoztunk vele mi is:
Behind the Scenes...
(...) írták ebben a cikkben az első oldalon egy még Bécsben készült vagy legalábbis ott megjelent fotó kíséretében, nem is lehet őt csak a nagy Széchenyihez hasonlítani, a nagy jótevőhöz, aki, mint az közismert az olvasók előtt, mindenét szeretett nemzetére hagyta, és ez az a pont a történetben, ahol a cikk írójának le kell eresztenie a tollat, erőtlenül, érzelmek nyomása alatt, állt a cikk végén, érzelmek, fejeződött be az írás, melyeket még ők – a Blikkben! – sem tudnak igazán szavakba önteni.
