2. Abigél

Látszódjon a kenyérmorzsa
Élete egyik legfontosabb helyszíne: a Dóczi gimnázium
Kép
Kép

Folyosó a Dócziban

„Az Ágyai Szabók családi hagyománya nemcsak felekezeti hovatartozásomat, de neveltetésem színhelyét is eldöntötte, mert hol máshol képezhettek volna, mint ahol nagyanyámat, nagynénéimet, sárréti dédszüleim leszármazottait, Dóczi Gedeon nagy hírű református leánynevelő intézetében.” (Für Elise)

 

„A Dóczi az anyaszentegyház nőoktatásának egyik legfontosabb működési terepe volt, a híres Nagykollégium nővére, amelyet Móricz műve alapján az egész ország ismert.” (Für Elise)

 

„Komoly igényeket támasztó iskola voltunk, állandó ellenőrzés alatt, dadogó, hebegő, magát fegyelmezni nem tudó vagy korlátolt képességű tanulónak nem nyílt jövendő a puritán falak közt, itt magyar református lányokat készítettek elő részint a hétköznapi egysíkú, részint, ha Isten szándéka így döntene, fényes pályát ígérő rendkívüli életre.” (Für Elise)

"Az Abigél azt szerette volna megmutatni, hogy nincs közösség, amelyet el nem ér a háború, de csak másodsorban egy felekezeti leányiskola Hitler-korabeli ábrázolása. Mindent beleírtam az Abigél-be, amit nekem kellett volna megtennem, aki tanú voltam és kortárs, de nem lettem több egy bűntudatos szemlélőnél. Ha vádirat lett, magamat vádolom és a magamhoz hasonlókat, ha elismerés, azoknak szól, akik kicserélték az okmányokat, megmentettek számtalan Bánkit, számtalan Vitay Ginát, átprogramoztak énekmutató táblákat, átfestették a feliratokat, meggallérozták a szobrokat. Míg írtam, felkeltettem a mély debreceni hóból franciatanárunkat, kettős arcával, iszonyú halottak iszonyú halála emlékét őrző élményeivel, különös nevelési módszerével, amiben semmi nem volt lényeges, csak a minden áron való segítés kényszere, ő lett Abigél, aki tisztában volt vele, hogy a meg nem karcolt lélek, a megmentett ember, a megvédett emberi méltóság fontosabb a szabályoknál. Két intézet emléke éledt újra alakja körül, azé a csodálatos iskolakombináté, amely felnevelt, s a háborús tüzek körülvette vásárhelyi iskoláé, amelynek szép régi ívei boltozatot tartottak egy tulajdonképpen értelmes, jóra kész, mégis tehetetlen fiatal szemlélő csillapíthatatlan bűntudata fölé." (Záróvizsga)