"Az ember olyan, mint a növény"

Egy férfihoz

Egy férfihoz,  Az ismeret, Szerelem, nemiség
Kép

...Másrészt: a nő is ember, nemcsak kecske. A nőnek is szabad az, ami a férfinak. A nő egyenjogúságából következik, hogy ugyanúgy ágyra járhat, mint a férfi. Az új, egyenrangú nőnek legfőbb sajátsága, hogy ugyanúgy, illetve még úgyabbul lehet összefeküdni vele, mint a régimódival. A nemi kapcsolatra nézve egyetlen következtetést vonnak le világszerte a nő új szerepköréből (már ahol van), a „hipokrita” gátlások megszüntetését. [...]

Nemes Nagy Ágnes: Szerelem, nemiség [in: Holmi, 20/5. (2008. május)]

Nem érdekel, kívánod-e:

amit kívánok, add ide.

Nem kérdezem, szeretsz-e.

Oly elnyomott, akár a nép:

hideg hatalma síkra lép,

jogod csupán a lecke.

 

Tanuld meg. Te voltál, aki

lezártad elmém ajkait,

hogy az igét te kezdjed,

kétezer éve lengsz, haladsz,

s gyermekként is, a pad alatt

te loptad el a meggyet.

 

Vitorlád volt, meséd, lovad,

s mesédbe illő lágy karok

mind neked szüreteltek;

csurrant a perc, de csurranón

most én belőled szomjazom

a kétezer szerelmet.

 

Vadászom rád! Nincs védelem.

E táj vadászterületem,

megillet íze, vadja,

csordulj, remegj, zuhanj nekem,

légy kezem közt a győzelem,

akárcsak gyönge fattya.

 

Szöknél? Kisiklasz? Jó, legyen.

Elrejtlek és tovább megyek.

De te maradsz megesten,

és vinnyogón vonod tovább

fogam nem forradó nyomát

az elefánt-súlyú estben.

Nemes Nagy Ágnes: Egy férfihoz [in: Holmi, 21/2. (2009. február)]

I.

 

Csak egy marad meg, semmi más:

a tiszta ismeret.

Nem ismeret, csak szomjuság,

mely mind felé vezet.

Nem szomjúság, csak rettegés,

mely oldalamba kap –

rettenthetetlen rettegés!

Hegyezd lándzsáidat.

 

II.

 

A rettegés s az ismeret közt

mint hídbolt görnyedek,

rendítenek, eleven eszközt,

a tárgyak, szellemek.

A félelem sötét öléből

egy hídra vetve rá,

fut rajtam nemzet, álom, élő,

de mind hová, hová?

 

III.

 

Mint szomjas kentaurokon,

kiket a vágy feszít,

a hátgerincem, homlokom

mind íves, csupa híd.

Lábam előtt, lábam felett

elúszik a folyam,

de mily partok, de mily szelek

borzolják bő hajam?

 

IV.

 

Borzolják? Élek? Nem tudom már.

Elold felleg, folyó,

köd úszik foszló partjaimnál,

a híd lebeg: hajó.

S csak bordaíven, roppanáson

tapintom tűnt nyomát;

a rém, a vágy, a cél, e három –

s marad csak egy: a vágy.

Nemes Nagy Ágnes: Az ismeret

Szerelempárti vagyok. Hogy mi a különbség a szerelem nemisége és a puszta nemiség közt, azt annak, aki nem tudja, úgyis hiába magyaráznám. Ha angyaloknak nyelvén szólnék is, akkor sem értené. Az a különbség, ami a marharépa és a manna, a rossz vers és a jó vers között.

Nemes Nagy Ágnes: Szerelem, nemiség