Tán azért vettük észre azt a különös képet,
mert egyedül maradtunk a galériában,
nem tartozott a kiállításhoz, nem ügyelt
ránk a teremőr, csak kötötte a sálat egy
mindenkori télre, mi meg hosszan csodáltuk,
a május remekműve hogyan uralja el a
benti művi látványt, hogyan csillámlik
a képtár Dunára néző emeletén a víz
a láthatatlan mélyből, s ahogy a Várhegy
királyi kertje átvetődik meredek zöldben,
sápadt csigaház-sárga oszlopokkal, toronnyal,
s telekáprázik mindent túlzsúfolt látomással,
melyben a való világ és a műalkotások
tükröződnek az ablak visszfényén áttűnőben,
s középen közelítő tartásban, takarásban
mi vagyunk együttálló, egymásból látszó formák,
kiket az Isten is befejezett művének
vélhetne eltűnőben, megjegyezvén, igen jó.
Használati utasítás egy folyóhoz
A Duna nem csak országok határain folyik keresztül, hogy földrajzi egységgé fonja össze a különálló gazdasági egységeket, de szövegeken is átszalad, belefolyik, belelocsog ezekbe. A szövegekben elkezd mozogni, megszemélyesül, medrébe gyűjt egy-egy történetet.
Milyen ez a szöveg-Duna?
Honnan ered és hová torkollik?
Mit csinálhatunk a partján?
Mi ez a Duna?
Ki nézi, s ki érinti?
Ki érti, és mit ért alatta?
Ez a virtuális kiállítás ezekre a kérdésekre keresi a választ, miközben utazásra buzdít, parti ücsörgésre invitál, úszásra és olvasásra késztet a Digitális Irodalmi Akadémia szövegeinek segítségével.
Amikor az első megbízást kapta, hogy készítene a Dunáról „az ő nagyon is személyes módján, ironikus reflexiókkal tarkított útleírást úgymond a Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig”, akkor emlékezvén...
A kiállítás tematikája
Duna-gyűjtemény
Amikor elindulunk egy folyó mentén, először is mindig a forrásokat kell megismernünk. Honnan is ered a mi Duna-tárlatunk? Ez a kiállításrész arra a kérdésre keresi a választ, hogy milyen szövegeket válogattunk be, milyen szempontok alapján emeltünk be egyes részeket, mely írók, költők szövegeivel találkozhatunk ebben a virtuális térben?
Élet a Dunán
A következő térben egy képzeletbeli utazáson vehetünk részt, amikor bejárunk Duna menti településeket, megnézzük, hogy a szövegekben milyen Duna-partokon járhatunk. Mindemellett pedig akár vízre is szállunk, hogy megnézzük a folyóról a tájat, megismerjük a "veszedelmes mederviszonyokat".
A víz íze, illata
A harmadik térben a vízbe merülünk. Megérezzük a Duna érintését, illatát, halljuk a folyó hangjait.
Sok víz lefolyt már...
A folyó állandó mozgásban van, ahogyan az életünk is folyamatos cselekvések sorozata. Ez a dinamikus haladás, és azok a térviszonyok, amik között ez létrejön, emlékeztetnek bennünket arra, hogy az idő fogalmával megragadható folyamatos áramlásban éljük mindennapjaink. Ezért a folyó közelében az emlékezésre is sokszor jobban koncentrálnak a szövegek. Jól ismerjük József Attila sorait, aki a rakodópart alsó kövén ülve jut el a történelem fogalmáig. A folyót ebben a részben idővonalként ismerhetjük meg.
A Duna szót kér
Milyen nyelve van egy folyónak? Hogyan beszél hozzánk? Lesz-e neki személyisége egy-egy irodalmi szövegben, vagy egy egészen más jelzésrendszerrel beszél nekünk az életről, a világról? Emlékezhetünk egy klasszikus, Jókai Mór Arany emberének főszereplőjére, Tímár Mihályra, aki hajósként nagyon jól ismerte a folyó meséit, a víz jelrendszerét. Vajon a kortárs szövegek milyen Duna-nyelvvel élnek?
Zavaros, bölcs és...
Még milyen ez a folyó?
Meta (pedagógusoknak)
Ezen a minta-kiállításon keresztül szeretnénk segítséget nyújtani a projektmunkához, ezért minden kiállításrész végén olvashatnak arról, hogyan építettük fel az adott oldalt, milyen munkamódszerrel dolgoztunk. Összegyűjtöttük továbbá, hogy milyen forrásokat ajánlunk a projektet tervező pedagógus kolléga számára. Mindazonáltal, ha bármilyen elakadása, kérdése lenne, keressen bennünket nyugodtan a muzeumped@pim.hu címen.
Projektmódszer
Mindenek előtt azt érdemes szem előtt tartanunk, hogy a kiállítás elkészítése során projektmódszert fogunk alkalmazni. Ezért első sorban ezt a módszert, annak céljait és kereteit érdemes átgondolnunk.
A projektmódszer egy olyan tanulási egység, tanulási technika, amely során az önálló és csoportos tapasztalással egy olyan ismeretszerzés valósulhat meg, amelyben az elsajátítás egy alkotó folyamat része és eredménye. A projektmunkában résztvevők meglévő képességeik és meglévő, vagy újonnan kialakított viselkedési formáik segítségével komplex összefüggésrendszereket fedezhetnek fel. Így a projektmunka elsődleges fókuszpontja maga a munkafolyamat. Ebben a kooperatív együttműködést előtérbe helyező aktív ismeretszerzésben a diákok saját kompetenciáikkal és képességeiknek megfelelően vehetnek részt, mivel benne a különböző képességstruktúrák azonos szerephez jutnak, így minden diák a saját élményei, képességei, tapasztalata alapján járul hozzá a csoport eredményességéhez.
A tanár szerepe ebben az együttműködést elősegítő, az egyes munkafolyamatokat koordináló és tanácsadói szerepkör. A munka esetében mindenképp érdemes előzetesen az alábbi kérdéseket feltennie magának.
- Mi az amiért belevágunk a tárlat elkészítésébe?
- Mi lenne az ideális eredmény?
- Mi legyen a kiválasztott szövegkorpusz? (terjedelme, témája stb.)
- Milyen digitális kompetenciákkal rendelkeznek a diákok?
- Milyen digitális hozzáféréssel rendelkezik az iskola?
- Milyen irodalmi ismeretekkel rendelkeznek a diákok?
- Milyen írás- és olvasás-készségük?
Hogyan készül egy virtuális kiállítás?
1. Fogalmak tisztázása, alkalmazása
Fontos a projekt elején tisztázni a munka menetét, közösen átbeszélni a határidőket, azt a vázat, amire szeretnénk felfűzni mondanivalónkat.
A bevezető lépés mindenekelőtt az, hogy mi magunk átgondoljuk, és majd a csoportunkkal is megvitassuk azt a kérdést, hogyan is készül egy virtuális kiállítás? Érdemes végiggondolnunk, mitől lesz egy ilyen felület egyáltalán azzá?
Ezért az első alkalmat célszerű az alábbi fogalmak megvitatása köré építeni: kiállítás, gyűjtemény, múzeum, online tér lehetőségei, hipertext. A bevezető részben most a kiállítás, online tér és hipertext fogalmát igyekszünk megvilágítani, de a későbbiekben a többi fogalomra is kitérünk majd.
2. A virtuális kiállítás elemei
Egy virtuális kiállítás felépítésénél a következő elemekkel kell számolnunk:
Egy gyűjtemény, amiből válogathatunk, aminek a segítségével létrehozzuk a kiállítás koncepcióját.
Egy alakítható felület, ahol a válogatott anyag elrendezésével létrehozzuk a tárlatunkat.
3. A munkafolyamat megtervezése
A fogalmak tisztázása után érdemes a gyakorlati munkafolyamatokat is egyénileg átgondolnunk, majd a diákokkal közösen megterveznünk. Ez a mi esetünkben az alábbi lépésekből állt:
- a kiállítás tematikájának, alapgondolatának megtervezése, céljának tisztázása
- szövegek, kép- és videóanyag, online linkek gyűjtés, saját gyűjtemény kialakítása
- a válogatott anyagrész elrendezés
- az egységes látványvilág megtervezése
- az egyes részek kialakítása, kidolgozása
- a virtuális kiállítás „bejárása”, átgondolása
- aktivitások tervezése a kiállításhoz
A bevezető rész megtervezése
Kiállításunkban ez a rész szolgál az alapgondolat és céljainak megfogalmazására, a tematikának és a kiállítás szerkezetének felvázolására. Mivel ez a felület az, amit a „látogatók” első ízben megismernek, ezért érdemes az alábbi kérdések felől felépítenünk:
1. Mi a kiállítás koncepciója?
A Duna-tárlat esetében ezt a következőképp határoztuk meg: egy jól ismert, azaz ismerni vélt fogalom körüljárása, kérdések megfogalmazása, a kritikai gondolkodás serkentése, reflektálás irodalmi alkotófolyamatokra.
2. Mi legyen a kiállítás fő- és alcíme?
A cím sűríti a tartalmi mondanivalót. A mi esetünkben egy olyan kérdés került főcímnek, ami egyben egy irodalmi alkotásban is szerepel. A kérdés egyetemes, egyszerű válaszlehetőségeket sejtet, mégis, amikor megpróbáljuk megfogalmazni válaszainkat, azt látjuk, hogy az nagyon sokféle lehet, ezért ez nagyon is megfelel annak a célnak, amit az előző kérdésre megfogalmaztunk. Az alcím pedig egyéni választásainkat, a válogatás szabadságát villantja fel.
További tanácsok, gondolatok a minta-kiállításon keresztül
Az egyes alfejezeteknél a kiállításhoz kapcsolódóan az alábbi hasznos gondolatokat szeretnénk még megosztani a projektet irányító pedagógussal:
- Duna-gyűjtemény részben a gyűjtési munkáról, a szövegek válogatásáról ejtünk szót. Hogyan, mit érdemes gyűjteni?
- Az Élet a Dunán című résznél írunk a virtuális tér alakításának, bővítésének lehetőségeiről. Hogyan, mivel „bővíthető” egy ilyen felület?
- Virtuális kiállítás és valós fizikai tér kapcsolatáról írunk A víz íze, illata című a részben. Hogyan lehet a kiállítás jó alapja aktivitásoknak, jelenben zajló eseményeknek?
- A Duna szót kér részben a kiállítás nyelvezetéről, szövegeinek felépítéséről olvashatnak. Hogyan tudunk elhelyezni szövegeket? Hogyan építsünk be hivatkozásokat?
- Az időbeliség megjelenítésének lehetőségeiről a Sok víz lefolyt már... részben írunk. Hogyan használhatjuk az időbeliséget?
- Zavaros, bölcs és... elnevezésű része a kiállításnak a formai, esztétikai szempontokat mutatja be, a stílushoz ad jó tanácsokat
Fogalmak, inspirációk
kiállítás
Megszoktunk már sok mindent. Megszoktuk, hogy vannak kiállítások, és megszoktuk, hogy ezeket megnyitják. Pedig hát, tudjuk, egy kiállítást nem lehet megnyitni, vagy meg nem nyitni, az vagy megnyílik, vagy nem. Hisz hány olyat ismerünk, melyet tűzön-vízen, mondhatni orrba-szájba nyitogatnak, aztán mégis zárva marad.
Remélni lehet, ez olyan kiállítás, amelyik megnyílik, megnyitja magát. (Esterházy Péter: A megnyitó)
virtualitás
Világosan látjuk, miként kapcsolódnak egymáshoz a reális világ emeleti szintjei, és miként kapcsolódnak ezek a hírvilág virtuális mélységeihez. Miként mozognak egymásban, miként fedik el és miként fedik át egymást, s miként maradnak meg mégis minden pillanatban önálló pályáikon. E nagyszabású rekonstrukciós műveletnek köszönhetőn valami olyasmiről szerzünk tudomást, amiről az egyes szereplőknek vagy éppen a közönséges újságolvasóknak lehetnek ugyan sejtéseik, ám egyiküknek sem lehet összefüggő tudása. García Márquez könyvében a szociális rétegződések törésvonalait követve mindenki közvetlen vagy áttételes kapcsolatban áll mindenkivel, mégis mindenki a maga szerepének megfelelő izolációban éli át az életét. Ami banalitás lehetne, mégsem az. Inkább nagyvonalú és kissé már szokatlanul ható társadalomkép. García Márquez nem a megalapozatlan írói omnipotenciát állítja vissza a jogaiba, hanem az átlátás és áttekintés egyszerű emberi képességét vezeti vissza az irodalmi nyelvbe. (Nádas Péter: A világ közömbös szerkezete)
fikció - valóság
Az ÉN, ez a kifejezés, mely itt nem kevésszer szerepel, megtévesztő. Mert nem jelenti „e sorok íróját”, de hát nem is regényhős. Hanem? Olyan igazán nagyon ezt én sem tudom, hogyan van. Én a képzeletem szülötte vagyok, ez biztos. Meg az édesanyámé, ez is biztos. Mindezt azért jegyzem meg (én), hogy tán mégse bízná el magát az olvasó, ő sem ismer engem annál jobban, mint én őt. Mindazonáltal kárörvendhet: hogy átlát rajtam. Együtt örülhetünk kár. (Esterházy Péter: Függelék a Kis Magyar Pornográfiához)
felelősség
Van felelőssége a szónak, amely a médiumok sorozatán át népszerűsödik. Van felelőssége az olyan szónak is, amely az emberek egyenrangú méltóságát értékeli. És van felelőssége az olyan szónak is, amely az emberek alá-fölérendeltségét értékeli. A gondolat felelős a tettért. (Konrád György: Az autonómia kísértése)
